Az egyhetes
szünet után vissza a „normális” hétköznapokhoz.
A hétfőt blogolással
kezdtem, amíg bennem volt a hétvége lendülete, majd nem sokkal utána
csatlakozott hozzám a fiúcska is. Hogy miért ilyen hamar? Mert, mint később
kiderült, elfelejtette, hogy a héten már van videós ének órája is. Jaj. Majd
jövő héttől…
Egy kicsit
PS4-ezett, utána pedig lementünk a szobájába és átnézegettem az angol háziját.
A fogalmazását a kérésemre egy kicsit ki is egészítette, és egy teszt is
belefért, mielőtt kezdődött a délutáni órája. Azt követően megebédeltünk,
közben a már felöltöztetett Stick buddy-jainkkal játszottunk. Ebéd után
kimentünk az udvarra, ahol aznap macskák voltunk. Erről eszembe jutott a…
Miu, mi
újság?
De sehol nem
találtam meg a Macskafogót nézhető felbontásban, ingyenesen, angolul. Pedig úgy
megmutattam volna a kissrácnak. (Valaki esetleg tud ebben segíteni?)
Miközben én
keresgéltem a filmet, ő megírt még egy tesztet és átnéztük az előző héten
tanult verset. Utána Robloxoztunk, és némi zongorázás is belefért a napunkba.
Játék közben
anyukám hívott. Mivel délután mutattam egy-két magyar szót a fiúcskának, fogta
magát, megnyitotta a google fordítót, gépelt, majd rettenetes kiejtéssel (gy,
ny, sz… képzelhetitek) belekotyogott a beszélgetésünkbe. Amit persze „magyarról”
magyarra fordítottam mindkét félnek, a kissrácnak a helyes kiejtés miatt,
anyának, hogy egyáltalán megértse a mondatot, majd a választ megint vissza
angolra. Így ment ez egy-két percig. Aztán végül ki is hangosítottam a
telefont, és hatalmasokat röhögtünk nem csak a vicces kiejtésen, de azon is
(főleg én), hogy a google milyen hülyeségeket tudott néha fordítás címszó alatt
kidobni.
Kedden egy
gyors délelőtti fél órás játék után csak délután háromkor kopogott a kissrác,
hogy a délelőtti leckeírás és az aznapi órái letudva, eljött a várva várt
udvari játék ideje. Egy órával később robbantunk vissza a házba, és rögtön
hívta is a legjobb barátja, szóval újból volt egy órácska szünetem. De aztán
nem volt menekvés, úgy nekiestünk a töri házinak, mint a vikingek Anglia
partjainak. Igen, a vikingek hódításai volt a téma. A feladatuk egy levél írása
volt, egy, a lerombolt kolostorból megmenekült szerzetes nevében. Iszonyatosan
tetszett az ötlet, és nagyon jó másfél órát töltöttünk el az anyaggyűjtéssel és
a levél megírásával.
Aztán
hirtelen el is jött a zongora óra ideje, ahol kivételesen inkább csak testben
voltam jelen, mivel a Webtoon letöltése óta kicsit függője lettem az újabb és
újabb képregényeknek. Így a webkamera hatósugarán kívül pörgettem az aktuális
történetemet, és csak a legszükségesebb pillanatokban kapcsolódtam be az órába…
Mivel anyuka
befoglalta a kisfiú gépét, hogy a töri leckét kipofozgassa, egy pizzával
felszerelkezve a szobámban néztünk sorozatot este 10-ig…
Szerda.
"Ez a nap más,
mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kel fel reggel a Nap…"
Ja, igen.
Egy csodálatos, napsütéses hónap után pont a szülinapomon kellett beköszöntenie
a hideg, esős időnek. Köszi. Tényleg. Most már igazán Angliában érzem magam.
De legalább
jól játszottam ki a lapjaimat, és a fiúcskától megtudták a szülők a „nagy”
eseményt, szóval reggel egy Happy Birthday-jel köszöntöttek. Majd apuka
megkérdezte, hogy hány éves is lettem. Elmondtam. Ezt követően már képtelen
voltam gátat szabni az életkoromon élcelődő beszólásoknak és vicceknek. De nem
bántam, még rá is játszottam, mert így kicsit otthon éreztem magam.
Még egy
ajándékot is kaptam, ami előző nap érkezett a futárszolgálattal. Mint kiderült,
barátnőm rendelte nekem Amazonról. Csodálatosan be is volt csomagolva, csak mintha
eltévesztették volna az alkalmat… Sebaj, az ajándékzsákot Karácsonykor is fel
tudom majd használni.
Hogy mit
rejtett a zsák? Macskát.
…
Bocsi, hülye
vicc volt. De kettőt találhattok.
…
Hogy mondjam
már végre el? Dobpergést kérek…
Könyvet. Hú,
most meglepődtetek ugye? Sose gondoltátok volna.
Délelőtt be
is futott néhány üzenetem és hívásom, majd pont, amikor a jó előre megbeszélt
családi videóchatet elkezdtük volna, berontott a kisfiú, utána az apja hangja,
hogy anyukával most nem tudnak, segítsek a természetismeret háziban. Paff. Oké,
első a kötelesség, szóval a családomat lógva hagytam, és igyekeztem a terepet
minél előbb előkészíteni a reménybeli önálló munkához, hogy legalább tíz percre
vissza tudjak szökni. Kísérletek lejátszva, megbeszélve, zsinórtelefon
elkészítve, és hatalmas szemekkel kisfiú megkérve, hogy adjon nekem negyed órát.
Segítőkészség győzedelmeskedik, húsz percre vissza tudtam menni a családomhoz,
ahol már várt a mini torta a túloldalon, és az éneklést követően a tesóim az elfújásban
is segítségemre voltak.
Majd vissza
a fiúcskához, betűzési hibákat javítani, kicsit játszani, és egy másik leckébe
is belekezdeni még a délutáni órája előtt. Óra után megebédeltünk. Ezt
követően, levittem a konyhába az üres tányérokat, és ha már ott voltam,
elmosogattam a lábasokat. Miközben ezen tevékenykedtem, a szemem sarkából
láttam, hogy a fiúcska szervezkedik. Mivel egyik szülőnek sem volt éppen sürgős
munkája, azon melegében fel is köszöntöttek. Megint volt éneklés, ezúttal
angolul, és hamisabban, mint ahogy az otthoniaktól hallottam, és kaptam tortát
is, amit anyuka sütött „titokban” (előző este hallottam a robotgép zaját a
konyhából, és reggel láttam a piskótát, de hivatalosan nem tudtam róla). Ami
viszont tényleg meglepetés volt, hogy a Nutellás-epres tortát kaptam. Ez azért
olyan fontos, mert egészen kiskorom óta, szinte minden szülinapomon epres tortát
ettünk. Ez valami hagyománnyá nőtte ki magát, amit viszont anyuka nem tudhatott,
mégis ilyet készített. Nagyon meghatódtam, és amikor rákérdezett, hogy hogy
tetszik, mi mást válaszolhattam volna, mint azt, hogy egyszerűen tökéletes!
Mivel a
fiúcskában túltengett az energia, gyorsan, még az eső előtt kivittem az udvarra
kiugrálni magunkból ezt a boldog izgalmat. Miközben ugráltunk, kitalálta, hogy
mivel ez az én napom, Queen Zsofia III.-nek fog hívni, és
teljesíti minden parancsomat. Mit is parancsoljak? Végül azt kértem, hogy
ugráljunk, majd a sugalmazására a házba visszatérve felmentettem a szolgálatai
alól. Hát, igen, nem éppen egy szolgai alkat…
Mivel a
fiúcska is hivatalos volt egy szülinapi houseparty-ra, ezt követően volt időm
válaszolni néhány üzenetre, beszélgetni, egészen este hatig. Amikor is szinte
sírva jött fel a gyerkőc, hogy nagyon ignorálták őt a srácok (amivel, miután
elmesélte a történetet, egyet is értettem), ezért bekuckóztuk magunkat az
ágyamba, és sorozatot néztünk.
Este hét
után csatlakozott a szüleihez, én meg vacsi után egy tortaszelettel
felszerelkezve bevonultam a szobámba a saját zoom-os szülinapi bulimra három
barátnőmmel. Majdnem éjfélig beszélgettünk, míg mindenki szép sorjában ki nem
dőlt.
"… és másként
jár a Hold."
A csütörtök
amolyan filmezős napra sikeredett a rossz idő miatt. Délelőtt befejeztük a The Dragon
Prince-t. Majd, ha már sárkányok, belekezdtünk a Dragon Quest-be, amit a
délutáni óra után, ebédelés közben fejeztünk be. Ezt követően sikerült egy
kicsit kicsábítani a kisfiút az udvarra, ahol újra eljátszottuk a mesét,
miközben a trambulinon ugráltunk. A házba visszatérve felszerelkeztünk egy-egy
szelet tortával, és megnéztük az idén kijött Adams Family rajzfilmet. Oké,
ebben már nem voltak sárkányok.
Egy gyors
tesztírást követően a fiúcskát hívták a haverok, így aznapra már nem volt több
tennivalóm.
Péntek
délelőtt végre befejeztem az aupair honlapra írt bejegyzésemet, amivel már
tartoztam nekik egy ideje…
Új kedvenc
sorozatunk lett, ugyanis családilag és külön-külön is elkezdtük nézni a Big Bang
Theory-t. Így mivel mással töltöttük volna el a péntek délutánunkat, mint egy
rakás rész megnézésével? Közben egy kis ugrálás is belefért az udvaron, amikor
éppen nem esett. A kisfiút este hat körül hívta az egyik osztálytársa, így fel
tudtam vonulni a szobámba, ahonnan csak az éhség hajtott le. De mindannyiunk
elkeseredésére anyukának még fél nyolc után is valami fontos megbeszélése volt
a főnökével, tehát a konyha/ebédlő területe a hívás végéig tiltott zónának
számított. Hogy az időt elüssük, apukával és a fiúcskával a nappaliban folytattuk
a sorozatnézést, majd miután végre bejutottunk a konyhába, ugyanezt tettük,
csak anyukával kiegészülve és a vacsoránkon nyammogva.
