Néha
dolgozni is kell. Mármint a blogomon…
Minekutána
sikerült megint egy három hetes lemaradást produkálnom, a lelkiismikém rám
pirított, így a hétvége nagy részét arra szántam, hogy ebből valamennyit lefaragjak.
Jelentem, sikerült. Bár emiatt jobbára a szobámban ücsörögtem.
Azért
szombat délután egy kis játék és verstanulás belefért a fiúcskával, majd
kikapcsolódásként, ki gondolta volna, olvastam. Csupa meglepetés vagyok.
Vasárnap
mise után megembereltem magam, és volt itt minden, mi takarítás, hogy tiszta élettérrel
köszönthessem a júniust.
Meg kell hogy jegyezzem, nagyon kényelmes, puha
tollal töltött takaróm van, csak ne lenne tollal töltve… Csodásan
felporszívózok, és alig egy óra múlva már ott virítanak a mini tollkupacok
szerteszét a sötét faparkettás padlómon. Képzelhetitek, hogy ezzel a tendenciával
hogy nézhet ki a szobám a hét végére! Mintha a porszívó szót hallomásból sem
ismerném. De legalább minden héten van egy olyan óra, amikor elégedett lehetek
a munkámmal.
Emiatt úgy
érzem néha, hogy Aranyhajjal nem csak a bezártság közös bennünk:
„…sepregetek,
a por a szemembe száll. Mosok és feltörlök, és fél óra múlva újrakezdem…”
Csakhogy, én
inkább kivárom a következő hétvégét.
Miután ily
szépen kiganajoztam, leheveredtem a tisztaság közepére, és jó másfél órát
beszélgettem a családommal, akik éppen a nyaralónkban töltötték a hétvégét.
Nyehh.
Délután a
család egyáltalán nem tartott rám igényt, így tovább írtam a blogot, majd a
Webtoon nevű alkalmazást letöltve, képregényolvasásba feledkeztem. De úgy
rendesen. Egyik pillanatban még világos volt, a másikban meg már majdnem éjfél…
Mintha
időutaztam volna. 😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése