„Ilyen nap
is csak négyévente egyszer van” -írta ki Instára egyik barátnőm.
Neki kicsit
izgalmasabban telt a napja, mint az én szuper unalmas szombatom. Ezért én csak
február 29-re vonatkoztatom az állítást.
Szombaton
csak 10 körül kászálódtam ki az ágyból, amikorra a vendég kisfiú már hazament.
Ekkora már tényleg sikerült felolvadnom.
Egy
kényelmes reggeli után viszont nagy fába vágtam a fejszémet. A félévi szünet
miatt lemaradtam néhány angol óráról, ezért az eddig kényelmesen tologatott
anyagrészeket pótoltam, különös figyelmet fordítva a szókincsre. Ezzel, és házi
megírásával szinte az egész napom el is ment. Jó, belefért egy ebédszünet, és
délután 4 fele feladtam, de akkor is kimerültem beléje. Muszáj volt
kiszellőztetnem a fejemet, így felkaptam a futós cuccomat, és indultam… volna
futni, csakhogy az időjárás ezen a kivételes napon kivételesen bolond volt.
Egész nap
esett, majd kitisztult, aztán jött egy kis hóvihar, ami hamar abbamaradt, mert
elfújta az erős szél. Ezt követően egy jókora zuhé is befigyelt az indulásom
pillanatában.
Amikor
végre, úgy fél 5 tájékán ki tudtam menni a házból, hogy fussak egyet a parkban,
már csak a szél fújt jó erősen. Megint. De akkorra már ez sem tántoríthatott el
a célomtól, mivel velem volt három hű barátom, a sál, a kötött sapka és a
kapucnis pulcsi. Azért nem volt egyszerű széllel szemben futni, amikor úgy
döntött, tovább zaklat.
Viszont végre sikerült néhány szebb természetfotót készítenem mindenféle mohákról és virágzó fákról.
Meglepetésemre a család nem sokkal megérkezésemet követően elment valahova, így késő estig enyém volt a ház.
Megvacsiztam, beszélgettem a hazaiakkal, megnéztem a Négy esküvő, egy temetést
(szigorúan angolul), és dúrtam is bele magamat az ágyikómba.
Mivel
vasárnap délután vigyáznom kellett a kisfiúra, a nagy programom a magyar nyelvű
mise volt a város másik végén.
Jót tett a lelkemnek.
Rengeteget
utaztam, így olvasni is volt időm bőségesen. Ezért, miután a kissrác megunta,
hogy nagyon-nagyon-nagyon béna vagyok Brawl Stars-ban, inkább az osztálytársaival
játszott neten keresztül, befejeztem a Harry Potter 2. részét is!
(Örömujjongás.
Tapsvihar.
Köszönöm,
köszönöm!
Meghajlás.)
Mivel
hétvége volt, egy filmet is megnézhetett a játék után, miközben
megvacsoráztunk.
A mese után mondjuk némi harc következett,
mert egy kreatív írás feladatot még be kellett fejeznie, mivel szombaton
bekerült egy tehetség-programba, ami aznaptól kezdve mindennapos többletgyakorlással
jár majd. Előre félek!
De az írás még
hagyján volt, mert miközben ellenőriztem a hétfői felszerelését, kiderült, hogy
egy rajzot is el kellett volna még készítenie. Na ezt már nem tudta lenyelni,
így ráhagytam, mert közben a feladatot elolvasva megtudtuk, hogy elég az is, ha egy képet ragasztunk
be. Cserébe a könyvéből elolvastattam vele egy fejezetet, és kivételesen a
csöndes kérlelhetetlenségemre rövid időn belül hallgatott.
Csakhogy
egyikünknek sem volt hozzáférése a nyomtató kódjához. Így kénytelen voltam az este
hazaérkező szülőket ezzel, valamint az eltűnt egyensapka hírével fogadni.
Elég kínos
volt…
Folytatjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése