Idekint Angliában
március 23-tól zártak be az iskolák, és kezdődött el a tényleges karantén
időszaka.
Sok aupair
hazautazott előtte, hogy otthon legyen a családjával, de én a maradást
választottam. Egyrészt nem éreztem azt, hogy menekülnöm kéne, másrészt az a
fránya kötelességtudat… Amúgy a család is megkönnyebbült, amikor megbeszéltük,
hogy maradok, mert a szülőknek viszont szigorú home office következett, rengeteg
skype konferenciával és minden egyéb finomsággal. Így az én feladatom volt a
kisfiúval legalább napi két órácskát tanulni, szórakoztatni, megetetni (anyuka
főzött, én csak belediktáltam a gyerekbe, ami, bevallom, sokszor nehezebb volt,
mint gondoltam), és ami a legfontosabb, lehetőleg legalább a konferenciahívások
idejére távol tartani a szüleitől.
Azért
délután 4 fele már nem kellett olyan szigorúan venni a dolgokat, így akkortájt
hívta először a haverjait, hogy Fortnite-ozzanak vagy egyebeket játsszanak
online.
Ekkor már
több időm volt pihenni, amire az első napokban különösen nagy szükségem volt,
amíg a szervezetem megszokta a megváltozott időbeosztást. Olvastam, tornáztam,
időnként pedig ránéztem a kissrácra, kapott uzsonnát, vacsorát, de csak
alkalmanként igényelte a társaságomat, hiszen ott voltak neki a barátai, akik
messze jobb játékosok nálam.
Az első
napot még nagyon megterveztem, felépítettem.
Én már fél 8
körül ébren voltam, kényelmesen megreggeliztem, megetettem a macskát (mivel
azóta is én kelek először, ez a reggeli rutinom részévé vált) és olvasgattam.
Tudom, hogy
kelhetnék egy órával később is, de szükségem van egy kis nyugira a konyhában,
és az érzésre, hogy van még időm mielőtt elkezdődik a nap.
A család
viszont egy kicsit elaludt, és anyuka pizsiben jelentkezett be az online
megbeszélésére…
A kisfiúval
10-11 között megírtuk a történelem háziját, miközben hálaimákat rebegtem a
Cambridge Dictionary megalkotóinak. Aztán egy sorozatrész után következett a
mozgásos része a napnak. Mivel szép idő volt, kimentünk az udvarra focizni. Jó ¾
órán keresztül rúgtuk a bőrt, és a fiúcska tiszta sár volt, amikor bejöttünk,
mert bemutatta minden vetődő és ollózó tudományát. Én sem voltam sokkal
tisztább, mert természetesen beszálltam készségeink fitogtatásába.
Gyors
átöltözés után megebédeltünk, majd hagytunk időt a kaja leülepedésének is. A
délutáni tanulós időre már nehezebb volt rávenni az uracskát. Azért egy
kellemes vita után csinált néhány gyakorlófeladatot, amik végeztével nem bírtam
ki, megnézettem vele egy részt a Magyar Népmesékből. YouTube-on megtaláltam
angol mesélővel, és mivel egy kellőképpen fiús részt választottam, lekötötte a
figyelmét, de a továbbiakból inkább nem kért. Inkább bowlingoztunk egy kicsit.
Még egy kis
matekot és olvasónaplót terveztem aznapra, de ez nagyon nem jött be neki, és az
anyjáig vitte ügyet. Sajnos, vagy inkább nem, anyuka velem értett egyet, de
adott a fiának egy óra haladékot, mialatt a tableteken játszottunk. Aztán nagy
kegyesen megírta a matekot.
Délután
apuka nagybevásárolt. Olyannyira, hogy nem fértünk be a fagyasztóba (a cuccok
sem, mi meg pláne…). Így alakult, hogy pizzavacsoráztunk aznap. Szerencsémre
nekem is volt még egy utolsó pizzám a fagyasztóban.
A kedd olyan
semmilyenre sikeredett. Délelőtt tesztek és betűrendbe sorolás, aztán (minő
meglepetés) a fiúcska egyáltalán nem akart kimenni az udvarra. Hogy is
gondolhattam, hogy valami két nap egymás után elnyeri a tetszését? Ehelyett a
szobájában játszottunk a mindenféle szuperhős figuráival, akik kivételesen nem
harcoltak, hanem egy baráti társaság voltak mindenféle családtagokkal és
teljesen hétköznapi tevékenységekkel. Eleinte… Aztán első körben én kattantam
be, majd a fiúcska is partnerem lett benne, tehát a játék végére a mozizás és
Fortnite-ozás mellé két vegasi esküvő is befigyelt. Mert miért ne?
Ebéd után
újabb tanulós idő, majd egy kis szabadulós játék. Aztán elkezdtük nézni a Baby
boss-t. Ez félbemaradt, mert közben az apja sétára invitálta, utána meg már nem
volt kedve folytatni, ami annyira nem ejtettkétségbe, mert folytathattam az
olvasást.
Ha a kedd
semmilyen volt, a szerdáról mit mondjak? Csak 10-kor sikerül a kisfiút kiráznom
az ágyából, így már 11 körül jártunk, mire a délelőtti tanulási időre került a
sor. Hála az Égnek, minden rendben ment, délután viszont görög órája volt
Skype-on, így a délutáni tanulós időben rám semmi szükség nem volt. Aztán elkezdett
tabletezni... Nagy nehezen 4 óra fele ki lett onnan robbantva, és már éppen
belemerültünk a Fekete Péterezésbe, amikor az apja nyomta a kezébe a tabletet
(kb. negyedórával azután, hogy kiimádkozta belőle), mert a rég nem látott
unokatestvére volt a vonalban.
Kb. este
8-ig a világ meg is szűnt létezni számára, mert miután rájöttek, hogy
unokatesója is nagy gamer, sejthető, hogy milyen módon folytatták…
Ettől elég
értelmetlennek éreztem a napomat, amiről panaszkodtam is egy sort a szüleimnek.
Aztán egyszer
csak megjelent a fiúcska az ajtómban, hogy nem volna-e kedvem játszani vele. Ha
nincs ló… De azért játszottunk. Közben anyuka is megjelent, hogy most már ha
nem akarom, nyugodtan mondjak nemet, de egyrészt ez azon ritka alkalmak egyike
volt, amikor a kisfiú önszántából szépen, udvariasan kért meg valamire,
másrészt tényleg zavart az egész napos tétlenségem. Tehát labdafújó versennyel
kezdtünk, majd miután előkerült a DuploLego, házat építettünk Batman és Joker
figuráinak, a végére pedig egy kis harcolás is belefért, miután Optimus fővezér
és Űrdongó is tiszteletét tette náluk.
Csütörtök
reggel leosonkodtam kajáért, ami annyira nem volt osonkodás, mert közben a
macska a sarkamban vernyákolt, hogy mikor kap már végre enni. A sikeres etetést
követően visszaosonkodtam a barlangomba, és ¾ 10-ig elő se bújtam.
Az Instát
bújva belefutottam kisebbik öcsém zenekarának új számába, amit egymás után
többször is meghallgattam, és olyannyira visszahozott az életre, hogy azon melegében
blogoltam is egyet, és sokkal derűsebben álltam neki az aznapi teendőknek.
Természetesen
a kissrác még az igazak álmát aludta, mikor benyitottam hozzá, és beletelt egy
kis időbe, mire kisimogattam az ágyikójából. Reggeli közben anyai engedéllyel
tabletezhetett, ami szerény véleményem szerint sokszorosára növelte a tanulási
idő elkezdésének nehézségét… Ezt a tapasztalat is alátámasztotta, mert csak még
több játék ígéretével sikerült letetetnem vele az ördögi eszközt.
Tehát
először a lego autókra zsineget kötve versenyeztünk velük, majd garázst is
építettünk versenyautóinknak. Amikor ebbe beleunt, és elkezdett másik játék
után nézni, gyorsan kellett cselekednem. Lecsaptam rá tétova pillanatában, elolvastunk
két fejezetet a házi olvasmányából (Wonder), és a leírást is elkészítettük
hozzá.
Ezt újabb
játékidő követte. Egy boxmeccs. Egész jól szórakoztunk, és csak a vége felé
kellett figyelmeztetnem, hogy ne durvuljon be annyira. Miután kellőképpen kifáradtunk,
leültettem betűrendbe sorolni. Eközben körmönfont módon elkezdtem mellette
körmönfonással karkötőt készíteni. Az elején nem jött be neki annyira, de
amikor meglátta, milyen gyorsan haladok vele, egyből meg kellett tanítanom rá.
Olyannyira belelendült, hogy egészen ebédig gyártottuk a karkötőket. Fonás
közben beszélgettünk, énekeltünk, és nagyon jól elvoltunk. Mindenki kapott a
családból egy vagy két karkötőt. A szülőknek amolyan boltos stílusban,
fantázianevekkel „adtuk el” őket. Fantasztikusan éreztem magam ezalatt a nyugis
kézműveskedés alatt.
Ebéd után
megint tabletidő, majd tanulás 2. felvonás. Ezt követően apjától kapott másfél
óra tabletidőt a barátaival, ami alatt én elmehettem futni.
Gyönyörű idő
volt szép naplementével, így meglepően sokan voltak a parkban. Még jó, hogy elég
nagy a zöldterület és sok a sétaút, de néha így is kényelmetlen közelségben
kellett néhány ember mellett elfutnom. A vírus és a szorongások…
Hazaérve még
estefele segítettem a fiúcskának néhány tesztet megírni, aztán végre
filmezhettem egyet. Összességében ez a nap remekül sikerült, amire már nagy
szükségem volt.
Mivel a
csütörtökbe sokat beleadtam, pénteken már nem volt annyi energiám, így a
szülőknek többször kellett a rábeszélésben segíteniük. Viszont, mivel megint
volt online görög órája, amúgy is kevesebbet kellett a fiúcskával foglalkoznom.
Este pedig az
egyik kedvenc foglalatosságomnak hódoltam, könyveket keresgéltem a neten. De
ezúttal az angol nyelvű oldalakat nyálaztam át, mert végre megérett bennem a döntés,
hogy a Harry Potter mellett (most parkolópályán van a sorozat, amíg
papírformátumban meg nem veszem a következő kötetét) más műveket is eredeti
nyelven olvassak.
Ez a
keresgélés, és az eredményei determinálták a hétvégémet, amit, bár lélekben is Angliában
töltöttem, de egy egészen más korban, némileg izgalmasabban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése