Mottó:
Egyedül de nem magányosan.
Mivel itteni
ismerőseimnek vagy nem volt kedve a terveimhez, vagy már korábban beszerveztek
valamit maguknak, szombaton egyedül mentem be a városba, hogy bejárjam a
National Gallery-t. És hihetetlenül élveztem!
Senkihez sem
kellett alkalmazkodnom, azoknál a festményeknél időztem, amiknél kedvem volt,
és amik nem fogtak meg különösképpen, azok előtt csak elsuhantam.
A belépés
ingyenes a londoni múzeumokba, de természetesen a bejáratnál szó szerint a képembe
nyomták a hatalmas nagy „perselyt” és a kártyaolvasót is, hogy adakozzak. Ez kicsit
felbosszantott, így nem tettem meg, hanem egy ügyes manőverrel kikerültem az
alkalmazottakat, hogy a kabátom ruhatárba helyezése után minél hamarabb
bejussak a festményekhez.
Az épület
kívülről gyönyörű, és bár a belső részében természetesen a festmények
dominálnak, a térkép segítségével átlátható és változatos a terek beosztása is.
Csodás
néhány órát töltöttem el Van Gogh, Degas, Monet, Pissarro és más nagy mesterek,
valamint egy rakat turista társaságában.
Az
ajándékboltokban (mert a galérián belül több is volt) folyt a lelkes műkedvelők
kifosztása. A bőség zavarában tobzódtam, ezért végül csak néhány képeslapot
vettem a zoknik, táskák, noteszek, sálak, albumok és egyéb ajándéktárgyak
tömegei helyett. Ez mentette meg a pénztárcámat.
A galéria
után megéhezve először éttermet akartam keresni, de végül egy előcsomagolt
szendvics és egy tortilla mellett döntöttem, amiket séta közben is el tudtam
fogyasztani.
Természetesen,
ha már a Trafalgar térnél voltam, ott is sétáltam egyet, megállapítva, hogy a
sirályok mindenhol (!) ott vannak.
Valamint,
tavalyi látogatásomról emlékeztem egy könyvesboltra, amit fel is kerestem, és
beszereztem a Harry Potter első kötetét angolul! Amint kiolvasom, következik a
második, és így tovább…
A sétám a
Westminster katedrálisig vezetett, vagy más nevén Szt. Pál székesegyházig (a
katolikus), ahol ott maradtam a misén is, ahol nagy bevonulás volt, gyertyát is
kaptunk, füstölő is volt, szóval megadták a módját. Az előénekes hangja
gyönyörű volt, szóval az elérzékenyülés sem maradt el.
A
hazajutásom kicsit kalandosra sikeredett, mert a metró után vonatra akartam
szállni, amit lekéstem, így végül még egy mertóval és busszal jutottam haza.😛
Vasárnap
pedig videóbeszélgettem a családommal, akik néha ekkora távolságból is jól fel
tudnak húzni. De azért jól esik a kis szívemnek hétről-hétre együtt látni őket,
és így egy kicsit együtt lenni velük, nem csak külön-külön beszélgetni.
Utána
elmentem végre futni! Ez is egy olyan program volt, amit már jóval a kiutazásom
előtt elterveztem, de hát eddig fújt a szél, meg esett az eső, esetleg hideg
volt… Kifogásokból sosem szűkölködtem.
Délután a
család vendégségbe ment, így a ház az enyém volt. Húha, nagyon kihasználtam.
Képzeljétek el, nem csak főztem, hanem porszívóztam is, és ráadásul filmeztem
egyet!
Este pedig az
anyukának mondtam, hogy a hármas számú nyelviskola mellett döntöttem, és megbeszéltük
az ezzel járó anyagiakat is. Sőt, utána csak úgy is elcsevegtünk, ami már
nagyon hiányzott, mert szegény mindig későn ér haza, és vele valahogy sosem
beszélgetek annyit, mint a család többi tagjával.
El sem
hiszem, hogy lassan már egy hónapja kint leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése