A teljes negyedik hét

Az eddigi legpöpecebb hetemen vagyok túl. 😎

Azzal, hogy elkezdtem nyelviskolába járni, de mellette reggel is van 1-1,5 órám magamra, valamint hétfő és szerda kivételével délután is tudok pihenni kb. 2 órát, vagy sütni-főzni a gyerekfelügyelet előtt, végre az áhított rendszer is beköltözött az életembe.

Persze elfáradtam minden estére, de nem merültem ki. Amikor volt, házit is tudtam írni, valamint, az igazán nagy győzelem, hogy minden nap mozogtam, és rendes (értsd nem mű) kaját ettem.

Persze árnyoldalai is vannak a hirtelen nagy elfoglaltságomnak. Például alig zongoráztam és néztem Netflixet a héten, pedig amíg itt vagyok, ki kell használnom ezeket a lehetőségeket is.

Olvasni is leginkább csak a buszon olvasok a nyelviskolába menet és hazafelé. De így is belefér legalább egy fejezet Harry Potter naponta, szóval nem vagyok kétségbe esve.

 😁

Mondjuk nem is én lennék, ha hétfőn a rizst nem főztem volna teljesen összeragadósra…

De!

És itt jön, amin teljesen elképedtem, hogy amikor megmutattam mindezt a kisfiúnak, és közben azon kattogtam, hogy milyen köretet tudok gyorsan összehozni neki, ha finnyásan ezt is eltolja, ránézett, és azt mondta, hogy olyan, mint a japán rizs, és jóízűen elfogyasztotta. Most már hivatalosan sem tudok kiigazodni az ízlésén és a kajával kapcsolatos gondolatmenetén.

Aznap délután csináltunk a nappaliból játszóteret is. A párnákat ledobáltuk a szőnyegre, és ott ugráltunk, bukfenceztünk, visongtunk (igen, én is) majd egy órán keresztül. De ez szükséges volt, hogy utána a komolyabb tennivalókat nyugisan ki tudjuk pipálni.

Amíg olvasott, kicsit beszélgetni is volt időm egyik barátommal, aztán amikor én leültem volna olvasni (a szülők már hazaértek), természetesen nem hagyott, így játszottunk egy jót az építőkockákkal és a Super Mario figuráival. Ehhez mondjuk annyira nem fűlött a fogam, de látva mosolygós vagy éppen elmélyült arcát, megadtam magam a sorsnak.

A kedd egyetlen említésre méltó eseménye a húsleves megfőzése volt. Finom lett! 😋

Sőt, apukának is nagyon ízlett. Mondta is, hogy szereti a főztömet, és milyen jó a leves, mert egészséges, valamint jó a megfázására is. Ezt aláírom.

Csak említettem, hogy hétfőn és szerdán kevesebb időm van délután, de most jön a miért is. Két kurzusra járok, az egyik egy általános angol minden nap, nyelvtannal, könyvvel, sok feladattal. A másik viszont egy beszélgetős kurzus heti két alkalommal, ahol adott témával kapcsolatban valami fontos nyelvtani szerkezet szóbeli begyakorlása áll a központban. Itt összekerültem egy Törökországból származó férfival, aki egy hatalmas fazon volt. Folyamatosan beszélt, viccelődött, de úgy, hogy a nyelvtan (amit amúgy gyakoroltunk) totálisan hidegen hagyta. Ezért egyszerre volt nagyon szórakoztató, és rém idegesítő mellette ülni. 😂😅

Este pedig találkoztam néhány lánnyal a törzshelyünkön. Megismerkedtem még három francia aupairrel, akikkel együtt a társaságban nemzetiségileg igencsak ők voltak túlsúlyban (4 francia, 1 olasz, 1 magyar). Ez azt vonta magával, hogy amikor valamit gyorsan meg akartak beszélni, vagy nagyon belelendültek valamibe, átváltottak az anyanyelvükre, és az élénk francia társalgás közepette az olasz lánnyal csak néztük egymást, hogy persze, abszolút értünk mindent, és áh, cseppet sem érezzük kirekesztve magunkat… No, ilyenkor észbe kaptak a többiek is, és újból angol lett a társalgás nyelve. De nagyon jól szórakoztam, így nem csak egy órácskát maradtam, ahogy eredetileg terveztem. Másnap kómás is voltam egész délelőtt.

Ennek az estének a hozománya volt az is, hogy odaúton, és hazafele is találkoztam egy-egy rókával. Arra a kérdésre már nem tudnék biztosan válaszolni, hogy ugyanaz a róka volt-e mindkétszer, vagy ugyanolyan, esetleg hasonló állatok, netán két teljesen különböző egyed. Ki tudja, az is lehetett, amelyik a parlamentbe szökött be…

Csütörtökön a délelőtti fáradtság délutánra kellemes izgalomnak adta át a helyét, mert játszóbuli volt nálunk, amire palacsintát sütöttem, de jó kis magyarosat, amit ugyebár fel kell tekerni. Erről bemutatót kellett tartanom a gyerekeknek, mert nem értették, amikor csak elmagyaráztam (pedig szerintem kivételesen ennél jobban nem is lehetett volna elmondani).

Tetszett nekik. Mondjuk csak az egyik kissrác ette kakaóval, a másik kettő mindenképpen cukrozni akarta. Mindegy, amíg módjával csinálták, hagytuk a másik aupairrel, aki átkísérte hozzánk, a fiúkat. Így, amíg a gyerekek játszottak, ki tudtuk beszélni a srácokat, a feladatainkat, az időjárást, úgy amúgy az aupair életet.

Kísértetiesen hasonlított a helyzet arra, amikor odahaza az ugyancsak pedagógus barátnőimmel még szabadidőnkben is csak szakmázni tudtunk.

Pénteken délután barátnőmmel ebédeltem, amíg ő varrogatott.

Ez így kissé abszurdnak hangzik, de rögtön más megvilágításba kerül a helyzet, ha elárulom, hogy ő Ausztriában volt eközben, így természetesen videóbeszélgettünk, miközben mindketten csináltuk a saját kis dolgainkat.

Később egy újabb játszós délután következett, ezúttal csak két kisfiúval, akikre, mivel teljesen bele voltak esve a játékba, nagyon könnyű volt vigyázni.

A péntek, valamint a hét lezárása pedig a Pub Night volt a nyelviskola diákjaival és tanáraival.

Eszméletlen jól éreztem magamat! Egy kis pohár bor segített a gátlások feloldásában, aztán kb. két órán keresztül dumáltunk két másik aupairrel vajon miről… Valamint egy kínai lányt is jobban megismertem, akiről kiderült, hogy versenytáncos, de minden stílusra nyitott, így rögtön ajánlott is két-három tánciskolát Londonban, amik neki beváltak.

A nyelvi kurzus után már meg is van, hogy mire fogom költeni a pénzemet… 💃

Azt hiszem, ha már ennyit tudtam dumálni a hétről, néhány sort még hozzácsaphatok a hétvégével kapcsolatban, ugyanis olyannyira nem történt velem semmi, hogy nem érdemes annak úgy bejegyzést nyitni. Szombaton vásárolgattam egy kicsit, de senkit sem tudtam egy mozira megfűzni, így a terveim kútba estek. Ma pedig (igen, beértem magamat, végre aktuális lettem!) olyan durva szélvihar volt egész nap, hogy ki se mozdultam itthonról. Most már mintha csillapodna így 5 óra tájban, de még mindig befigyel néhány durva széllökés. 💨

Így ilyenkor nincs is jobb, mint blogot írni, családdal beszélgetni (amíg meg nem szakad az internetkapcsolat), valamint valami jó filmre vagy könyvre bekuckózni magamat.

A jövő hétvégém amúgy is sűrűnek ígérkezik…😏