A héten
anyukának több szabadnapja is volt, mert kivette a felhalmozódott szabadságai
egy részét. Ez kifejezetten jól jött mindannyiunknak, mivel elkezdődött az
online oktatás, és a fiúcskának nagyobb biztonságérzetet nyújtott, hogy a napi
kétszeri online tanóráját először az anyja mellett ülte végig. Meg nekem is
megnyugtató volt első körben csak megfigyelnem a megváltozott napirendet, hogy
következőre már legalább tudjam, hogy mire kell odafigyelnem.
Így a hétfőm
szabad volt, csak este zongoráztam a kissráccal, különben meg tengtem-lengtem, olvasgattam,
írogattam, pihengettem. A kedd is hasonlóképpen alakult eleinte, aztán
délutánra mégis oda kellett ülnöm tanulni a kissrác mellé, mert anyukának szólt
a főnöke, hogy bocsi, de szükség van rá. Tehát anyuka is dolgozott, ráadásul
apuka online egyetemi előadást tartott ezalatt. Szóval jött a lábujjhegyen
mászkálás és suttogás. Persze még ezen korlátozó körülmények között is minden
érdekesebb volt, mint kikeresni a szótárból a betűzés (Spelling) házi feladat ismeretlen
szavait, és megírni a tíz darab példamondatot. Ezért lehetett, hogy majdnem két
óránkba telt elkészülni vele. Aztán jött apuka, és jó alaposan átjavította a
munkánkat. A közben elkezdett játékunk is félbeszakadt ezzel, mert pont ideje
volt a következő házinak nekiállni. A földrajzot legalább jobban élveztük
mindketten. A második felében az égtájak könnyebb megjegyzéséhez kellett vicces
emlékeztető-mondatokat kitalálni, amik kezdőbetűi a fő égtájak első betűi (N,
E, S, W). Ezen rengeteget nevettünk, és észre sem vettük, hogy már este hat is
elmúlt, mire végeztünk vele.
Egy kis
játékszünet következett, ami után már kezdődött is a zongoraóra. Amin nem
nagyon brillírozott a kissrác. Tehát utána elkezdtem ritmusjátékokat keresni,
és a kottaíró programomba is beírtam a darabjait, hátha a beépített metronómmal
hallgatva jobban megragad benne a helyes ritmika.
Szerdán
ezerrel pörögtünk. A reggeli videós óra alatt még anyuka ült mellette, aztán
átvettem a helyét, és először a házi olvasmánnyal kapcsolatok feladatokat
dolgoztuk ki, majd a matekot is megcsináltuk, mindegyik előtt egy-egy kb. ötperces
oktatóvideót megnézve. A kettő közötti szünetben a tesi tanár által küldött
feladatokkal szórakoztattuk el magunkat. Egyensúly-gyakorlatok voltak. Hát, a
fiúcskának ezen a téren is van mit fejlődnie.
Aztán egy
újabb videós órát követően, amiben az olvasmányról beszélgettek, egy kicsit
leültünk filmezni. Az ebéd is elkészült, szóval kis házimozink közben
megebédeltünk. A Királynő corgija című mesét néztük meg, ami után a kisfiú
teljesen bezsongott. Alig lehetett elhúzni a szüleitől, miközben egy
kiskutyáért könyörgött, lehetőleg azonnal… Addig ment ezzel, hogy apukától
felhatalmazást kaptam, hogy ilyen esetekben teljes nyugalommal ragadjam meg, és
ha kell erővel tartsam vissza attól, hogy unos-untalan rárontson a szüleire.
Kipróbáltam. Hozzáértem és visított…
Nem
szavatolom ennek a módszernek a sikerét. 😬
Egy darabig
együtt játszottunk, aztán kimentettem magam, és legközelebb a zongorázásra
vettem rá egy kis veszekedést követően. Úgy vettem észre, hogy volt haszna bekottáznom
a darabjait a gépbe, mert észrevehető javulás következett be a játékában már
kétszeri meghallgatás után is.
Aztán
csütörtökön és pénteken is azzal fogadott anyuka, hogy most már tényleg
szabadnapos, és hirtelen lett két teljes szabadnapom. Kifejezetten jól jött,
mert legalább bepótoltam a kéthetes elmaradásomat a bloggal kapcsolatban. Egyszer-kétszer
játszottam a kissráccal, gyakoroltunk, de más dolgom nem volt. Ezt viszont péntek
délutánra már meguntam. Megnéztem egy sorozatrészt, de nem volt kedvem
folytatni, több könyvbe is belekezdtem, de egyik sem kötötte le a figyelmemet,
zenét hallgattam, videókat nézegettem, amiket a felénél leállítottam. Végül
tornáztam nagyokat, és Messengeren beszélgettem, és alig vártam az estéket,
amikor is megbeszélt videóhívásom volt. Csütörtökön barátnőmmel három óráig meg
sem álltunk, és péntek este is egy kerek órán keresztül beszélgettünk
anyukámmal.
Jaj, az időjárásról
még szót sem ejtettem. Már csütörtökön
is nagyon angolos volt, de péntekre teljesen meghülyült. Egyszer esett, majd
zuhogott, aztán egy kis napsütést követően jött a jégeső, utána kisütött a
napocska, de csak azért, hogy még nagyobb legyen a kontraszt az újabb jégesőt
követő zuháré előtt. 😵
Ez volt nekem a Munka Ünnepe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése