A hétvége,
ami eltelt. Hála az Égnek!
Volt némi
mosás-szárítás-hajtogatás szombaton, aztán egy kis porszívózás-felmosás-kitakarítás
vasárnap, hogy a hasznos eseményekről is szót ejtsek, de a többi… Vekengés és
pihenés, no meg stressz.
Szombaton végre
blogoltam egyet, írogattam néhány dolgot, beszélgettem, olvastam, sorozatot
néztem (végre folytattam a Jóbarátokat, amit a karantén kezdetekor félbehagytam),
még egy balett gimnasztikát is lenyomtam, aminek meglett a böjtje, mert
vasárnapra úgy megfájdult a jobb térdem, hogy még néhány napig sántikáltam
utána. A kisfiúval is játszottam a gépen és az udvaron is, de most nem
igényelte túlságosan a társaságomat.
Aztán
vasárnap délután jött a félelem és rettegés. Úgy lefagyott a gépem, hogy se
kikapcsolni, de a kezdőképernyőről bejelentkezni nem tudtam. És itt voltam, egy
idegen országban, karanténban, az összes írásom és fényképem a laptopomon, de
olyan felelőtlen voltam, hogy sehova máshova nem mentettem le őket. A nagybetűs
szívás!
Végül kaptam
egy tippet, hogy vegyem ki az akksit. Hmmm… Nem tudtam. Oké, akkor merítsem le.
Jó, rendben. Így történt, hogy vasárnap délutántól hétfő délig „merítettem” a
laptopomat.
Aznap este a
szülők jól megkésve, este hét körül álltak neki a nagytakarításnak, tehát, amikor
már azt hittem, hogy vége a napnak, ráhúztunk egy órácskát a kisfiúval az
udvaron, hogy ne legyünk láb alatt. Le is késtem utána a korábban megbeszélt családi
videóhívást…
És a hülye
gépem meg a hülye problémája miatt még rosszul is aludtam.
Azért nagyon
reméltem, hogy a hétfőm már kicsit jobban fog alakulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése