Olyan jó kis
gyerekeknek való modellezőprogramot használnak a kisfiú iskolájában informatika
órákon! Teljesen odavoltam érte. Mintha valamiféle rajzfilmkészítés alapjait
tanulnának remek oktatóvideókkal. Teljesen feldobta a hétfő délutánomat már
csak az, hogy figyelhettem, hogyan dolgozik vele a fiúcska.
De még
előtte több mint egy órán keresztül, miután bejöttünk az udvarról, PS4-eztünk.
Erős túlzás lenne azt mondanom, hogy mindig tudtam, milyen gombokat nyomogatok,
de meglepően jól is tudtam teljesíteni egy-egy harcolós játékban. Már ha erős
karaktert sikerült magamnak választanom…
Kedden
kidobósoztunk az udvaron. Mintha a legmelegebb júliusi napon lettünk volna.
Teljesen kifulladva és leizzadva, bár jókedvűen estünk be a házba, és jól esett
csak filmezni egyet, mielőtt nekikezdtünk a délutáni leckeírásnak. A Ready
Player One című filmet szemeltük ki magunknak, és mivel elég hosszú volt,
félidőben leckeírós szünetet tartottunk, mintha fordított napunk lenne.
Az esti
zongoraórán megint nem brillírozott a kissrác. Nem is akart…
Szerda dél
körül még pofozgattuk az előző délutáni töri házit, majd ebéd után megint
kidobóssal kezdtünk. Aztán viszont átnyergeltünk az akciófilmek világába, és a
kisfiú golyó-kikerülős nindzsaugrását tökéletesítettük. Nagyon fontos szerepem
volt a labdák dobálásában, amik természetesen a lövedékeket szimbolizálták. Majd
a legújabb Pókember film cselekményét dolgoztuk ki, bizonyos jeleneteket el is
játszva, miközben a tramburinban ücsörögtünk.
Délután
etika és földrajz házit írtunk, és közben remekül szórakoztunk, mert amikor
lankadni kezdett a fiúcska figyelme, bevetettem a titkos fegyveremet, és fura
elváltoztatott torokhangon kezdtem el vele beszélgetni, amitől hasát fogva röhögött.
Ezt meg kell jegyeznem, de nem használhatom túl sokat, nehogy varázsát
veszítse.
A csütörtök
nagyon ellentétes érzelmeket hagyott maga után. Egyrészt iszonyat jó volt egy
csomó időt az udvaron tölteni, mert gyönyörű, cseppet sem angolos, meleg és
napsütéses időnk volt. Másrészt viszont olyan, mint háziírás aznap nem volt a
fiúcska szótárában fellelhető. Végül egy jó kis vérpezsdítő (ja, nem)
veszekedést követően nekiültünk a francia házinak, de csak a feléig jutottunk,
amikor jött a szülői ukáz, hogy azt inkább hagyjuk, mert anyukával jobban meg
tudja majd csinálni a kissrác. Éljen a hasznosság érzése!
Apuka
addigra már letette a munkát aznapra, így a matek extra feladatokat vele írta
meg a kisfiú. Legalább addig is tudtam olvasni. Utána viszont végre rám
mosolygott a szerencse, mert egy kis játékot követően egész simán rábeszéltem a
fiúcskát a zongorázásra. Mondjuk koncentráció hiányában hasznosnak nem éppen mondanám
az ezzel eltöltött időt, de a semminél azért több volt. Vagy legalább is
szeretném ezzel áltatni magamat.
Pénteken
annyira nem kötött le sem az olvasás, sem a közösségik böngészése, hogy két
hónap után először lenyomtam egy balett rúdgyakorlatot magamnak. Elég szégyen,
de hiába minden erősítés és nyújtás, úgy kifulladtam a rég nem látott
izomcsoportjaimmal való találkozásban, hogy kellett egy óra, míg kihevertem. De
kétségkívül jól esett.
Ebéd után
kicsit játszottunk a kissráccal, majd az anyjával nekiült az előző nap
félbeszakadt francia házinak. Késő délutánig nem is volt rám szükség, amikor is
eljött az udvaron tombolás ideje. Mindkettőnk napjainak fénypontja. Smoothy-t
is késztettem neki, majd bejőve filmezni akartunk, de azt az egyetlen mesét nem
találtuk sehol ingyenesen. A keresgéléssel jól elment az idő.
Aztán a
filmezés ötletét feladva a Roblox-szal kezdtünk el játszani. Majd egy kicsit a
haverokkal is játszott, aztán megint velem, majd megint a haverokkal… Így ment
ez kb. este kilencig. Azért ez idegesítő tudott lenni bizonyos szempontból, de nem
tiltakoztam túlságosan, amikor a tablet bejövő hívást jelzett, és egy barát
felváltotta a helyemet. Csak negyed óránként visszamenni…
A szobámba
visszatérve (immáron végleg) egy talán svéd táncos filmbe kezdtem bele, de
olyannyira nem kötött le, hogy egy rövid chatelés után inkább az alvást
választottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése