Mit ne
mondjak, fantasztikus érzés arra kelni reggel hétkor, hogy nem kapok levegőt,
pedig szombat van… Szerencsére csak múló nyavalyának bizonyult, vasárnapra
kihevertem az orrdugulást.
De ha már
korábban felébredtem, hát elfoglaltam magamat. A fiúcskának online próbaórája
volt néhány osztálytársával és az ofőjével, mivel következő héten kezdődik az
online oktatás Google Classroom-mal és hasonló finomságokkal, tehát rám nem
volt szükség. Így tettem-vettem a szobámban, írogattam ezt-azt, olvastam,
beszélgettem, és egyik barátnőm sugallatára elkezdtem összeállítani a Top 10
könyvlistámat. Ez a feladat annyira bejött, hogy még néhány barátomnak tovább küldtem,
szóval a hétvége további része a könyvek és könyvlisták bűvöletében telt.
Miután
elolvastam a barátaim listáit, és némelyikhez indoklást is kaptam, rá kellett
döbbennem, hogy bár műfajilag elég változatosan olvasok, a kedvenceim nagyrészt egy kaptafáról valók, nagyon klasszikusak és többségében elég csajosak. Ez van.
Vasárnap
délelőtt már nem bírtam tovább. Olyan gyönyörű, felhőtlen volt az ég, hogy
elmentem a parkba. Jócskán rám fért, mivel visszagondolva vagy két hete
biztosan nem mentem a kertnél messzebb. Ez alkalommal nem futottam, hanem tényleg
csak sétáltam egy kiadósat, aztán leültem a fűbe gyönyörködni a fák, a tó, a
kacsák, hattyúk és egyéb állatok és emberek látványában, valamint élvezni a
bársonyosan meleg, virágillattal terhes, napsütéses tavaszt. Kifejezetten
felüdítette a lelkemet.
Hazafelé
tartva pedig a családommal beszélgettem telefonon.
Délután
olvastam, estefelé pedig volt kolléganőimmel-barátnőimmel videóbeszélgettem.
Természetesen a kivel-mi-történt-az-elmúlt-néhány-hónapban után az elmaradthatatlan
pedagógus kihívások, gondok, bajok és az új helyzetből adódó vicces történetek
következtek. Nem irigylem őket. Hozzájuk képest én nagyon olcsón megúsztam
ezzel a házitanítósdival.
Ezt követően
egy újabb Netflix Party és az Outer Banks című sorozat első évadának befejezése
következett. Nagyon izgalmas volt, de a végére jócskán elszálltak a készítők.
Ennyi majdnem-szívrohamot is már rég tapasztaltam filmezés közben. 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése