A
szombatomat is nagyrészt jómagam társaságában töltöttem, és a szokásos
dolgaimmal foglaltam el magam. Azért mindezek az érdekfeszítő dolgok mellett
szakítottam időt arra, hogy anyukámnak összehozzak valami meglepetést. Sokat
kattogtam rajta, hogy mit és hogyan köszönthetném fel Anyák Napján. Első körben
rögtön az jutott eszembe, hogy írok neki levelet. Névnapjára már megtettem, és
tetszett neki. De ahogy mostanság a posta működik, könnyen lehet, hogy a levelemmel
együtt érnék haza, így elvetettem az ötletet. Aztán eszembe jutott, hogy verset
mondok neki, hangfelvételre. Ó, ilyet már csináltam, nem lesz gond, és többször
is meg tudja hallgatni, ha szeretné (egosimogatás). Találtam is két szép
verset, amiket elkezdtem rögzíteni. Nem volt olyan könnyű, mint először
gondoltam. Amikor már harmadjára kezdtem neki az egyik versnek, mert a negyedik
sor után folyamatosan elbőgtem magam, új taktikát kellett kitalálnom. Próbáltam
részletekben, de vagy belebakiztam, vagy amikor már úgy gondoltam, hogy végig
tudom mondani, az utolsó sornál fúlt el a hangom. Végül, kb. a tizenötödik
próbálkozásra sikerült végig elmondanom egy aprócska nyelvbotlással. Ezt már
benne hagytam. Ennyi érzelem elég volt egy napra.
Végül este
hét körül, amikor már hallottam, hogy a fiúcska nem a barátaival játszik
(vagyis csönd volt), bementem hozzá, meglesni, mit csinál. Le is csapott a
társaságomra. Egy darabig ökörködtünk, balettoztunk (a részéről inkább valami
paródia volt), aztán egy egészen sajátságos csirketáncba kezdett bele, amit
dehogy állítottam le! Egyrészt tényleg vicces volt, másrészt megláttam benne a
kifárasztás lehetőségét, annyit ugrált közben, amit nem hagyhattam
kihasználatlanul. Így nagyokat nevettem, és bátorítottam, míg tényleg
lecsökkent annyira az energiaszintje, hogy egy kicsit tudjunk zongorázni.
Taktika a köbön!
Aztán
megmutatott egy netes játékoldalt, tele ingyenes minijátékokkal. Kipróbáltunk
néhányat, aztán egyszer csak megtaláltuk a valaha volt legaktuálisabb játékot,
a KillCovid19-et ( Játék linkje ). Először nem hittem a szememnek.
Természetesen elkezdtünk
játszani, és mondhatom, egyáltalán nem volt egyszerű!
Ki lehetett
ennyire pihent agyú? Minden elismerésem annak, aki kitalálta. Fergeteges!
Vasárnap
reggelre direkt állítottam ébresztőt, hogy az első verset elküldjem anyukámnak.
Aztán visszaaludtam. Azt álmodtam, hogy leutazom a nyaralónkba, és ott
összefutok az egész családommal, mert nekik is pont ugyanez jutott eszükbe. Úgy
látszik, egyre jobban hiányoznak. Ki hitte volna?
A délelőttöm
beszélgetésekkel, zenehallgatással, tornával és természetesen egy mise
megnézésével telt el. Majd jött a családi videóchat. Anyának énekeltünk, aztán
végignéztem, ahogy a családom elfogyasztja a finom vasárnapi ebédet. A végén
még palacsintatorta is volt! Én meg egyre éhesebb lettem. De legalább sokat
beszélgettünk.
Nem volt túl
sok kedvem takarítani, de már nagyon ráfért a szobámra, így megembereltem
magamat, és két részletben, ebéd előtt és után mindent szépen csillogóvá
varázsoltam. Amikor elkészültem, eltöltött a jól végzett munka nyugalma.
Megérte.
A szülők is
velem párhuzamosan álltak neki kiganajozni a házat, szóval amikor végeztem, a
fiúcska feljött hozzám, mert éppen minden más szobában háborús helyzetek
uralkodtak. Nálunk sem sokáig volt béke, de egészen más típusú harc vette kezdetét.
Hozta magával a kedvenc kis repülőit, amikről első körben kiselőadást tartott, majd
úgynevezett „dogfight”-ba kezdtünk. Ez kvázi párbaj volt két gép között. Így
történt, hogy vagy egy órán keresztül körbe-körbe mászkáltunk a második
emeleten, közben géphangokat adtunk ki, lövöldöztük egymást, és néha
összeütköztünk vagy a kék ágyneműm miatt óceánná kinevezett ágyamba zuhantunk.
Egy idő után a rókaplüssöm elő lett léptetve kommentátorrá, amitől tényleg
olyan volt, mintha egy arénában lettünk volna.
Ezt megunva
filmeztünk egyet, befejeztük a délután elkezdett Megaagyat. Egy kis zongorázást
követően pedig Minecraftoztunk. Valami új világot talált a fiúcska, ahol
először feladatokat kellett teljesíteni ahhoz, hogy életre keljen a robot, majd
megkapjuk a megfelelő eszközöket. Nos, ez volt a Math World. A nevéből is
látszik, hogy a feladatok bizony matematikai műveletek voltak. Érdekes volt nézni,
hogy bár a kisfiú nem nagyon bírja a matekot, a kedvenc játéka kedvéért mégis
erőt vesz magán, és bár időnként megjegyzi, mennyire elege van, csak azért is
végig csinálja.
Este még gyorsan elküldtem a második verset is anyának, aztán bekuckóztam magam az ágyikómba egy újabb regénnyel.
Ezzel véget
is ért a hétvégénk, amit egy újabb munkás hét követ majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése